A tradíció ösvényén.
Mottó : Az ősök sírjai avatják az országot hazává” Anatole France |
|
Írta: dr. Tóth Tamás
Szolnok Város polgármestere. 1927
Ha felvidéki, vagy akár dunántúli városok ódon házai között húzódó bazalt-kockás úttesteken kapaszkodik az ember hegynek fel, vagy szűk sikátorokon ereszkedik völgynek le, - különös, szokatlan érzések ejtik rabul. Évszázados múlt kövekbe dermedt emlékei, épületekbe testesedett munkássága, bolthajtásokba, kupolákba tömörült művészi készsége állnak sorfalat az idegen előtt. Márványtáblák hirdetik lépten-nyomon a város nagy fiainak hervadhatatlan érdemeit. Fogadalmi kápolnák, bánatos Kálváriák hívogatják napnap után a város apraját-nagyját egy kis emlékezésre, valami réges-régi kolerajárvány pusztítására, tűzvész dühöngésére, vagy rabló tatárok, kunok, törökök dúlására. A századok homályába vesző múlt terhes levegője terpeszkedik a szűk utcákon, minden kő, minden fa, minden fűszál édes-kedves, szomorkás-bállatos mondákat súg a járókelő fülébe, őseik és nagyapák szent tradíciója honol a mostani polgárok lelkében.
Mennyire más környezet öleli körül az alföldi városok és így Szolnok város polgárságát is! Mennyire más levegőt szív magába nálunk a gyermek is! Mennyire gyökértelen, mennyire tradíció nélküli generációk tűnnek fel és buknak le Szolnokon is az idő folyásában!
|
Hiszen igaz, hogy Szolnok város tizenegyszer pusztult el teljesen a magyar történelem első ezer éve alatt, hiszen igaz, hogy hivatalnok város a természetszerűleg folyton kicserélődő lakosságával nem halmozhat fel a lelkekben annyi tradíciókon csüngő szeretetet, annyi múlt emlékein való merengést, mint a patrícius lakossággal bíró felvidéki városok. De mégis szédítő az a mélység, amely Szolnokon az egymást követő nemzedékek lelkülete között tátong, szinte áthidalhatatlan az űr, amely már csak a nagyapák és unokák életét is egymástól elválasztja. Nálunk alig van valaki, aki csak egy emberöltőre visszaemlékeznék s ha nyári csillagos estéken a kávéház teraszán egy-két öregúr visszaálmodja magát a régi Szolnokba, idegenül és tájékozatlanul szürcsöli magába a fiatalsál! apái és nagyapái öröm- és verejtékteljés életét.
Pedig a tradíció ép oly pótolhatatlan egy város életében, mint az anyatej édes íze a csecsemőnek. Nem elég a fiatalság lebírhatatlan energiájával a jövőbe vágni kemény tekintetünket, hanem fülhegyezve, szemmeresztve, megfeszített idegszálakkal és felcsigázott érdeklődéssel vissza-vissza is kell néznünk a múltba Heine mondta "Reisebilder"-jében Rubensről, hogy a nagy német-alföldi zsenit mázsás hollandi sajtok húzzák vissza, amikor a nap felé röpül. Bezzeg minket, szolnokiakat nem leng körül apáink emléke! Pedig a múlt humuszából terebélyesedik ki a jelen viharral dacoló tölgyfája és onnan sarjadzik ki a holnapok távolából felénk mosolygó jobb jövő aranyló kalásztengere. S vajjon ki állítaná, hogy szent lokálpatriotizmusunk meddő méhe lenne az egyetemes hazaszeretet lángoló tüzének?
|
|
Ezt a hiányzó tradíciót akarja ez a kis könyv sok-sok lelkesedéssel, meleg szeretettel és mesteri hozzáértéssel el plántálni a szolnokiak szívébe. Célja, hogy az utolsó emberöltő lüktető életét, városias kialakulását és fejlődését, küzdelmeit és eredményeit felvetítse a mai Szolnak lakossága elé. Fellebbenti a feledés fátyolát a közelmúlt életéről, hogy a mai kor akarással, szép szándékkal és nagy elhatározásokkal telt nemzedéke elé oda állítsa apáink kezdeményezéseit, áldozatos buzgóságát. Kitárja előttünk a közelmúlt kapuját, hogy rajta belépve végig sétáljunk a régi Szolnak poros utcáin, szemügyre vegyük a mai fejlődés fundamentumát, hogy azon tovább építsünk, szépítsünk.
De kulturális tekintetben is jelentőségteljesnek tekintem ezt a megmozdulást, mert annyi írói készséget és ötletességet, annyi szépirodalmi kvalitást látok e kis könyvben felgyöngyözni, hogy Szolnok város intellektuális energiájának ez az újabb nyilvánvaló bizonyítéka bizonyára még nagy szerepet fog játszani természeti és helyzeti energiával a jó Isten tói bőségesen megáldott városunk további fejlődésében.
Utóirat:
A helyzet talán alig változott, de remény meg maradt és ahogyan 1927-ben a lelkes lokálpatrióták könyvkiadással kívántak tenni, előre lépni ma honlapot indítunk. Az idők nagyot változtak, de szándék talán ugyan az.
|
| Laptető |
|
Mezögazdaság.
Mesterséges, haltenyesztés. A földmivelésügyi minisztérium az országos halászati felügyelöség javaslata folytán Szolnok városának mintegy két millió süllö-petét s 5000 rákot küldött. Ugy a peték, mint a rákok tenyésztés végeit a Tiszába helyeztettek.
Közlekedés.
Magyar Folyam- és Tengerhajózási Reszvénytársaság. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság üzletvezetö igazgatósága közhirré teszi, hogy a szolnok-csongrádi hajójáratokat a rendkivüli kis viz miatt folyó hó 26-ától további - intézkedésig meg kellett szüntetnie. Az emlitett vonal állomásain tehát ezidö szerint az összes személy- és áruforgalom szünetel.
Utóirat:
Tiszai Lajos hivatkozik a Szolnokország könyvében, hogy” a Stőgermayer-féle szakácskönyv is : nem kevesebb , mint 18 rákételt ajánl az étlapra!” Ma már annak is örvendünk, hogy hosszú kihagyás után újra halételeket felvállaló éttermek nyillnak.
A HIVATALOS LAPBÓL.
Kinevezések. A pénzügyminiszter Déry Alajos pénzügyi fogalmazót a komáromi pénzügyigazgatósághoz pénzügyi segédtitkárrá ideiglenes minőségben, Báró Jenö gazdászt ideiglenes pénzügyi fogalmazóvá él földadó-nyilvántartási biztossá, Kluha, Géza pozsonyi vámgyakornokot a pozsonyi pénzügyigazgatósághoz ideiglenespénzügyi fogalmazógyakornokká, Ferenczy Géza szászrégeni adótisztet adóhivatali ellenőrré a módosi adóhivatalhoz, Busát Pál nógrádmegyeri lakost a szikszói adóhivatalhoz ideiglenes adótisztté, Schiller Henrik, Roncza János, Hajlamán Boldizsár, Dohy Béla, Tóth Béla, Koosz Lajos, Rőczey Zoltán, Dragicsevics Lázár adóhivatali gyakornokokat és Sebesi Izidor adóhivatali dijnokot ideiglenes adótisztekké, Szecskay István adóhivatali dijnokot ideiglenes adótisztté, Frankó István szepesodorini lakost a zólyomi adóhivatalhoz ideiglenes adótisztté, Rosiesku Kornél számgyakornokot a beregszászi pénzügyigazgatósághoz számtisztté véglegesen, Fráter Aladár számellenőrt számvizsgálóvá végleges és Szabó Miklós számgyakornokot számtisztté ideiglenesminőségben a nyiregyházai pénzügyigazgatósághoz, a királyi kincstári jogügyi igazgató dr. MattyasovszkyMiidós ügyvédjelöltet dijas fogalmazó gyakornokká, a budapesti királyi itélőtábla elnöke dr. Höberth Arzén,
Weisz Sándor ügyvédjelölteket és Csató Lajos jogszigorlót a budapesti királyi itélőtábla kerületére dijas joggyakornokokká, a szegedi királyi itélőtábla elnöke Csergő Sándor végzett joghallgatót a vezetése alatt álló királyi itélőtábla kerületébe dijas joggyakornokká, a lugosi pénzügyigazgatóság Ágh Józsefet a lugosi adóhivatalhoz gyakornokká, a sátoralja-ujhelyi pénzügyigazgatóság Lupis Gyula végzett tanulót a sátoralja-ujhelyi és Kalmár Marián végzett tanulót a Homonnai adóhivatalhoz ideiglenes dijtalan gyakornokjelöltekké, a budapesti királyi főügyész Zsiros Gáspár fogházört a szolnoki törvényszéki fogházhoz fogházőrmesterré nevezte ki.
Névváltoztatások. Alijancic Antal zilahi lakos Császár-ra, kiskoru Rosenfeld Jenő nagykanizsai lakos Radnai-ra, Bergel József budapesti lakos Bereg-re változtatta nevét.
Pályázatok. A szegedi királyi itélőtábla kerületében nyolcz dijas joggyakornoki, az igazságügyminiszteriumnál hivatalszolgai, a nagyváradvárosi járásbiróságnál III. osztályu hivatalszolgai, a debreczeni királyi ítélőtáblánál birói, a pozsonyi járásbiróságnál aljegyzői, a székelykereszturi járásbiróságnál irnoki, a szécsényi adóhivatalnál dijas gyakornoki, a sátoraljaujhelyi pénzügyigazgatóság területén egy fölvigyázói és három vigyázói, a győri ítélőtáblánál birói, az igazságügyminisztériumnál irodasegédtiszti, a soproni pénzügyigazgatóságkerületében adóhivatali ellenőri és a zombori törvényszéknél segédtelekkönyvvezetöi állás van üresedésben.
A politikai helyzet.
A képviselőház ma tartotta az idén utolsó ülését. Az abban történtek meghiusitottak minden reményt, hogy a parlamenti béke helyreálljon és a kormány rendes állapotokban vezettesse tovább az állami gépezet müködését. Tagadhatatlanul komoly politikai helyzet állt ezzel elő, melyben csak egy a vigasztaló és ez a szabadelvü párt erős és szilárd elhatározása, hogy a kormányt abban a válságos helyzetben, melyet nem ő idézett elő, erős elszántsággal támogatni fogja.
Az ellenzéki pártok ma az obstrukczió jegyébe léptek. Hónapok óta vannak ugyan már benne, de most legalább nyiltan kijelentik. Az ország közvéleménye előtt most már tehát világosan áll az ellenzék magatartása és a nemzet meg fogja hozhatni itéletét. Hogy ez az itélet miként fog hangzani, azt nem nehéz előrelátni abból a temérdek bizalmi nyilatkozatból, melylyel a kormányt és a szabadelvü pártot napról-napra elhalmozzák.
A bizonytalan kiegyezés kérdésében holnap egy positivum áll be. A király döntött a kvóta-ügyben. Minden marad egyelőre a régiben. Az osztrákok összetartása a kvóta felemelésére hiábavalónak bizonyult és az ellen is van még hely, ahol a karácsonykor megterített asztal, teritett állapotban marad, ujévig. Ahol ezt a szokást abbanhagyták, ott is megmaradt belőle annyi, hogy az utolsó héten át ugyanazon asztalteritőt kell használni, ha bármennyire elkeveredett is.
Ellenben a morzsa és bármiféle ételhulladék egész héten át az asztalon marad, az gondosan összegyüjtendő. Régi hit szerint csuz és szakgatás ellen mi sem használ annyira, mintha ennek a morzsának a főzetéből való fürdőt használja a beteg.
Ismeretes a Luczaszéke, amely szintén karácsony böjtjére készül. Készitéséhez deczember tizenharmadikán kell fogni, és mindennap kell rajta faragni valamit olykép, hogy a szék karácsony böjtjének éjszakájára legyen készen; sem előbb, sem utóbb. Aki éjfélkor ezen a széken a keresztutra kiül, megláthatja a boszorkányokat. (De ma már nem kiváncsi rájuk senki.) A Lucza-szék neve csak mint jelző maradt fenn: a nagyon lassan készülő dolgot hasonlitják vele össze. Bár valamikor vonatkozásban állott az utolsó hét babonáival, mert például ami Lucza napján tilos, karácsonykor is tiltatik.
Ui: Pártok neve cserélendő - dátum átírandó ....
== Gyilkos apa. Jászberényben történt a mult nyáron, hogy Várkonyi Gábor gazdaember késsel megölte a tulajdon fiát. A szerencsétlen fiu siketnéma volt s ez elforditotta tőle az apa szeretetét. Egy reggel az öreg Várkonyi elővette a fiut, összekötötte zsineggel a kezét, azután éles késsel elvágta a torkát. A gyilkos apa azzal védekezett, hogy a gyermek rendkivül vásott volt s folyvást lopni járt, amit azután mindig neki kellett pénzzel jóvátenni. Nem tudta tovább nézni a tetteit, hát inkább elemésztette. A szolnoki törvényszék Várkonyi Gábort tiz évi fegyházzal sujtotta s ezt az itéletet ugy a tábla, mint a kuria is helybenhagyta.
Mit kíván a magyar nemzet
