A XIX. sz ázadban Szolnok Város [város] adottsága[i] és lehetősége[i] miatt lett megyeszékhely[,] megelőzve a polgárosultabb rivális[t,] Jászberényt[,] és [a] város fejlődésének legszebb évtizedei következtek. Ekkor épült a Megye Háza [Megyeháza, Városháza, [a színház] Színház, [a] református templom, [a] zsinagóga[.] Mára az adottságaink megkoptak, lehetőségeink lehetőségek maradtak. Pedig érezzük, hogy össze kellene szednünk magunkat, hogy a lehetőségekből végre valóságot kellene teremtenünk, mert végletesen lemaradunk és perifériára szorulunk.
Bár hogyan akarjuk is szépíteni, megmagyarázni sajnos teljesen nyilvánvaló, lemaradtunk. [Bárhogy szépítjük, bárhogy megmagyarázkodunk, teljesen nyilvánvaló, hogy lemaradtunk.] Mára az elszalasztott lehetőségek városa lettünk.
Nemcsak [a] megyeszékhely[eket,]ű városok változása, de más, kisebb városokat érintő változás is irigyelt fejlődés számunkra. Tudjuk, hogy a vizek városa lehetnénk. Két folyónk[,] a Tisza és a Zagyva[,] valamint a holtágak szinte ezernyi lehetőséget kínálnak [—] hosszú-hosszú évtizedek óta kihasználatlanul [— a] vízi élet kialakítására. Feltörő és méltán nagyhírű gyógyvizünk nagy forgalmú wellness-, élmény-, és gyógyfürdőket tudna kiszolgálni[,] és itt vagyunk a máig [is csak] félig [el]kész[ült] Tisza Szállóval.
Nagyhírű művésztelepünk van, számos kiemelkedő művésszel és még sem [egybeírni!] tudjuk valahogy összekapcsolni a város fejlődésével.
Már több évtizede sétáló utcák[,] lezárt terek óvják más városok központjait[, míg] és mi különböző – várost pusztító koncepciók - után [ide kell a gondolatjel] itt vagyunk a volt pártház, Pelikán [S]szálloda, vízügyi székhely [székház] „impozáns” épületeivel. Alig- alig tudjuk számba venni az elpusztult vagy elpusztított régi házakat, utcákat, szobrokat.
Városunk megtartó ereje főleg a fiatok vonatkozásában drámaian lecsökkent. Munkahelyek tömege szűnt meg.
Házak és szobrok pusztulása mellett sokkal nagyobb baj, hogy már elhittük azt amit belénk akartak sulykolni, hogy dolgok nélkülünk is mennek vagy csak nélkülünk mennek. Pedig nélkülünk valóban nem megy.
Akár hogy is kerülgetjük[,] szépítgetjük, be kell vallanunk[:] csak lokálpatrióta, erős indentitás tudattal [egybeírni] rendelkező lakosok képesek kedvező irányba vinni egy város fejlődését. A fejlődésünk szempontjából nincs nagyobb és fontosabb feladat[,] mint [a] mára elbizonytalanodott indentitást megerősíteni és fejleszteni. Erős indentitással rendelkező lokálpatrióta város képes a lehetőségeket megragadni, kiaknázni és fejlődést hozni.

VILÁGOSAN A ZAGYVAPARTI SÉTÁNYRÓL

A korábbi években elkészült egy mintegy 750 m hosszú, térkő burkolatú kerékpárút a Zagyva parton, az Egyetértés utcától a Dr. Sebestyén körúti hídig. Innen szintén új térkő burkolat épült, a meglévő támfal és kandelláber sor közé.
A kerékpárosok és a gyalogosok az Egyetértés utca megvilágított szakaszától egy sötét folton át jutnak a fényes Zagyva hídhoz. Ennek a kivilágítatlan szakasznak a megszüntetése fontos, lehessen sétálni, a gyerekek, fiatalok se féljenek, a kerékpárost, a kutyasétáltatókat jól lehessen látni már távolabbról. A biztonsági kérdés alapvetően fontos.
Előzetes felmérés szerint 30-35 m-enként kerül elhelyezésre egy-egy közvilágítási oszlop, így összesen mintegy 22-24 db kandellábert kellene telepíteni (és persze a vezetékhálózatot megépíteni.)
A kandelláberek adják a javasolt beruházás legnagyobb költségét. A civil társadalom és a vállalkozások, vállalkozók összefogásával talán megoldható lenne ezek beszerzése, és az Önkormányzattal összefogva kiépülhetne a közvilágítás a kérdéses szakaszon is, jól szolgálva többek között az idegenforgalmi szempontokat is.
Javasoljuk, hogy egy-egy kandellábert valaki, vagy valamely cég vegyen meg (finanszírozzon), és ezért egy öntöttvas táblán, melyen városi címer is látható lenne, rögzítésre kerülne az adakozó neve, foglalkozása, évszám, stb..
Talán nem vagyunk egyedül ezzel az elképzeléssel, s lesz, aki hozzá tud tenni, hogy elinduljon s megvalósuljon ez a sokunk számára fontos ügy.

Orgovány László

Tiszai-múzeum

Hazánk nagy földrajzi képződményeinek, sajátos tájainak – Balaton, Duna, Bakony, Mátra, Hortobágy – történetével, élővilágával múzeumokban ismerkedhet meg mindenki. Természeti környezetünk szépségeit a nagyközönség általában bemutatóhelyeken és múzeumokban csodálhatja meg, hiszen a „személyes találkozásnak” nagyon sok akadálya van.
A múzeumokban viszont mindenki számára elérhető helyen és időben bemutatható mindaz a csoda, amely esetleg nehezen megközelíthető helyen – pld. barlangok vagy vizek mélyén él, vagy amelyik csak rövid ideig látható az eredeti élőhelyén, pld. rövid ideig nyíló, ritka vadvirágok, vagy olyan élőlények is, amelyek nem tudják elviselni a kíváncsi emberek látogatását, pld. nagytestű ragadozó madarak. A Tisza hazai szakaszának közepén fekvő Szolnok egyik nagy lehetősége, hogy mindazt összegyűjtve bemutassa, amit ez a szó jelent: Tisza.
Gróf Széchenyi István fajunk bölcsőjének nevezi a Tisza völgyet a reformkor óriási vállalkozása, a folyószabályozás kapcsán. Az ő gondolatát napjainkban erre az elképzelésre értelmezve: Szolnok a Tisza-völgy bölcsője, ezért minden természeti adottság amellett szól, hogy ha valahol lehet, akkor Szolnokon kell ezt a múzeumot megalkotni. Hogy egy ilyen intézmény milyen mértékű és méretű idegenforgalmi lehetőséget, ismertséget és vonzerőt jelent, azt talán fölösleges is bizonygatni.
Az érvek között elengedhetetlen megemlíteni, hogy az elmúlt években éppen a Tisza városi szakasza mentén találtuk meg az egész Kárpát-medence legritkább növényeinek egyikét, a tekert csüdfüvet.
Az elképzelés mottójaként újra Széchenyi Istvánt kell idézni: „Merjünk nagyok lenni!” Merjünk Tiszai Múzeumot alapítani Szolnokon!Urbán Sándor
MME Jászkun Természetvédelmi
Szervezete

Miért nincs Szolnokon művészeti középiskola?

2006-ban ünnepli a Szolnoki Művésztelep 105. éves születésnapját. Visszatekintve láthatjuk, hogy a külhonban is ismert, de a magyar művészettörténet legkiemelkedőbb alakjai sorra megfordultak vagy hosszabb-rövidebb ideig itt dolgoztak Szolnokon. Voltak, akik külföldön készült műveiket Szolnokon, az itt készülteket pedig külföldön állították ki, ezáltal gazdagítva a magyar és az európai szellemtörténet különböző állomásait. Így kerülhetett be Szolnok Európa szellemi vérkeringésébe. Alkotások ezreit hagyták az utókornak, ugyan jelentős részük megsemmisült a háborúk során, de még így is kiemelkedő értékű gyűjteménnyel büszkélkedhetünk, ha a szolnoki Damjanich János Múzeum Képtárába ellátogatunk. A szolnoki művésztelep száz éves évfordulójára megrendezett reprezentatív kiállítás érzékeltette igazán a látogatóval milyen rendkívüli szellemi műhely működött egykor a Tisza-Zagyva torkolatában. Itt előkerültek olyan alkotások is, amelyeket az ország más múzeumai őriznek, illetve olyanok, amelyek magángyűjtemények becses darabjai. Az itt alkotó művészek mellett mindig felnőtt egy újabb művészgeneráció, mely elődeik nyomdokait taposva, majd új utakat keresve írta be magát a művészet történetébe.
Szüleim évtizedeken keresztül láttak el rajztanári szolgálatot a városban, így tudom, hogy csak a saját egykori tanítványaik több százan vannak, akik bekerültek a magyar szellemi élet körforgásába, rajztanárként, építészként, képző vagy iparművészként dolgoznak országszerte. Mondom országszerte, ugyanis azok a tehetséges fiatalok, akik térségünkben születnek, alapfokú iskoláikat befejezve, ha tovább szeretnének tanulni kénytelenek elmenni városunkból és a megyéből is. Tehetségük bizonyítékaként felvételt nyernek Budapestre, Szegedre vagy más városok művészeti középiskoláiba, ahonnan továbbtanulva megszerzik diplomájukat, és soha nem térnek vissza szülőföldjükre, legfeljebb rokonlátogatóba.
Micsoda veszteség ez városunknak! Miért nincs Szolnokon művészeti középiskola?
Abban a városban, ahol az ország legelső, immáron száz éves hagyományokat ápoló művésztelepe létezik, nem tanulhatnak tovább a műfajban tehetséget felmutató fiatalok! A már tíz éve működő alapfokú művészeti iskola is tucatjait neveli azoknak a tehetségeknek, akik itt hagyják a térséget továbbtanulási szándékaik miatt. Szolnok térségi középiskolai centrum, miért csak ez az egy szín hiányzik erről a palettáról, amivel a legnagyobb múlttal büszkélkedhetünk? Játszunk el a gondolattal… ha lenne ilyen intézmény a városunkban, akkor, az itt tanuló fiatalok csak kisebb része, ha továbbfolytatja tanulmányait valamelyik művészeti felsőoktatási intézményben és azt követően ezek egy részének hivatásává válik a művészet valamely területe, nagyobb százaléka bármilyen irányba folytatja tanulmányait, a művészet területén szerzett ismeretei életének meghatározó részévé válik. Nyitott lesz a művészetekre, befogadóvá válik. Tehát a művészeket és közönségét egyszerre nevelhetnénk. Miért fontos ez? Mert minden korban a kortárs művészet és a közönség között tátongó szakadék áthidalására kínálna alternatívát, talán a leghatékonyabb módon. A kortárs művészetet művelők és az őket befogadók szűk körén a társadalom jelentős része kívül marad. A jelenkor közönsége 50-100 évvel kullog a kortárs illetve avantgarde művészet befogadását, megértését illetőleg.
De játszunk tovább a gondolattal!
Egy művészeti középiskola nemcsak a képzőművészetet oktathatja, hanem azokat a társművészeteket is, melyeknek az adott térségben megfelelő hagyományai vannak. Szolnok esetében ez is gazdag lehetőségeket kínál, gondoljuk csak meg milyen régi hagyományai vannak Szolnokon a zeneoktatásnak, vagy a néptáncnak és hány éve van Szolnokon színház. A szegedi, a pécsi, a győri művészeti középiskolákban van zenei és táncoktatás is. Mindegyik városban van színház, ahol bizonyos idő elteltével kamatoztathatják megszerzett tudásukat az iskola egykori tanulói. Ennek a folyamatnak köszönhetően született meg a szegedi, a győri és a pécsi balett is. Nem utolsó sorban azok a képzőművészek, zenészek, táncosok, akik már középiskolás koruk óta ismerik egymást életük során szellemi műhelyt létrehozva erősítik egymást, magában hordva a világhírnév lehetőségét, mely természetesen komoly szellemi és gazdasági erővel hathat vissz a arra az országra, de arra a térségre, településre is, ahonnan elindultak. Minél erősebb szálak fűzik tanulmányaik helyszínéhez, annál erősebben kötődnek oda, visszatérnek vagy el sem szakadnak onnan. Játszunk tovább a gondolattal…
Ha Szolnokon végzi középiskolai tanulmányait egy művésznövendék és itt folytathatná azokat, milyen erős szellemi műhellyé válhatna Szolnok városa! Például, ha a Szolnoki Főiskolán elindulhatna egy művészeti fakultáció, hogy minél tovább itt tarthassuk tehetségeinket, néhány év elteltével azok taníthatnának a szolnoki művészeti középiskolában vagy a főiskolai fakultáción, akik egykor az intézmény növendékei voltak. Ezek a tanárok pedagógiai munkásságuk mellett itt fejtenék ki alkotó tevékenységüket is.
Miért ne lehetnének próféták a saját hazájukban?

NÉKÜLÜNK NEM MEGY